Pénz a levegőből....
Talán nehéz első hallásra megérteni, vagy elhinni, de manapság a bankoligarchia odáig „fejlődött", hogy pénzt a levegőből állít elő.
Míg régen pl. az arany, ezüst, vagy egyéb értékkel bíró tárgy volt a fizetőeszköz, majd pedig egy papír (pénz) melynek fedezete az arany volt, immár a bankipar a pénzt arany- vagy érték fedezet nélkül, a semmiből, pontosabban a kölcsönigényeinkből hozza létre. Vagyis a pénznek a hitel az alapja. Ez a világon a legszemérmetlenebb bűvész mutatvány!
A pénz mint adósság című filmből megtudhatjuk a részleteket is.
Amikor kölcsönért folyamodunk, akkor egy kötelezvényben, jelzálog szerződésben valamely valódi vagyontárgyunkat adjuk zálogként a banknak a hitelért.
Ezért a bank hitelszámlát nyit nekünk, melyre számítógépen virtuális összeget ír fel. S emögött az összeg mögött nem a bank tényleges pénze áll, hanem az általunk elzálogosított létező vagyontárgyunk a fedezet.
A betétek valójában messze nem fedezik a bank hitel kihelyezéseit, ezért a bankok, bankárok legnagyobb réme, ha a betétesek egyszerre akarják megkapni minden banktól a betéteiket, ezt nevezik a bank megrohamozásának. Ez azonnali bankcsődöt jelenthetne.
(S egyúttal ez rögtön magával vonná, hogy a kihelyezett hiteleiket 24 óra alatt megpróbálják behajtani.)
Míg régen pl. az arany, ezüst, vagy egyéb értékkel bíró tárgy volt a fizetőeszköz, majd pedig egy papír (pénz) melynek fedezete az arany volt, immár a bankipar a pénzt arany- vagy érték fedezet nélkül, a semmiből, pontosabban a kölcsönigényeinkből hozza létre. Vagyis a pénznek a hitel az alapja. Ez a világon a legszemérmetlenebb bűvész mutatvány!
A tisztességes megoldás az lett vona, ha törvényileg megtiltják, hogy pénzt semmiből ne lehessen létrehozni, ám ehelyett másféle törvényt hoztak, melyben ezt megengedték, az úgynevezett „részleges tartalék rendszer" segítségével. Mely a létrehozott pénz mindössze csekély hányadára tette kötelezővé, hogy tényleges fedezet álljon mögötte.
Régen a pénz értéket képviselt, most adósságot. A kormányok az új pénz létrehozásához rendeletileg előírnak egy korlátot, ezt nevezik részleges tartalék követelménynek. Ez nem más, mint az az arányszám, mely meghatározza, hogy milyen arányban kell állni a kibocsájtott pénz mögött valódi fedezetnek, tényleges pénznek.
Ezek a korlátok országonként és időszakonként változnak. Ez az arány lehet 9:1-hez, de létezik 30:1-hez arány is. (lFt tényleges fedezetre 9Ft vagy akár 30Ft levegő pénzt is kibocsájthatnak)
Valójában a bankok annyi pénzt képesek létrehozni, amennyi kölcsönt mi képesek vagyunk
felvenni.
És a bankok csak a kormányok tevőleges együttműködésével képesek a gyakorlatba átvinni ezt a rendszert, még pedig a következő módon.
A kormányok törvénnyel köteleznek minket a nemzeti törvényes fizetőeszköz használatára
A kormányok engedélyezik a magánbankoknak, hogy ebben a törvényes fizetőeszközben nyújtsák hiteleiket
Az állami bíróságok erőszakkal érvényt szereznek az adósság behajtásának. - Végrehajtási törvény!
A kormányok rendeletekkel megvédik a pénzrendszer működőképességét és hitelességét a köznép szemében, miközben gondosan nem tesznek semmit az emberek tájékoztatására, hogy honnan is származik a pénz valójában.
Mivel pedig a bankok a hitel költségeket (hitel díjak, kezelési költségek) is felhasználják a tartalékképzésre, ezért valóban a levegőből teremtik elő a pénzt.
Tehát a kibocsájtott pénzkészlet nagyságának semmi sem szab határt, kizárólag a hitelfelvétel. A Nagy Gazdasági Világválság idején (1929-33) a pénzkínálat visszaesett, amint a hiteleket befagyasztották. (ilyen módon lehet térdre kényszeríteni nemzeteket, vagy akár az egész világot, mely a pénzoligarchia befolyása alatt áll. De olajválságot is könnyedén lehet okozni, pusztán pénzügyi bűvészmutatványokkal, majd elhintettni, hogy a válság oka a fogyatkozó készletekben keresendő!)
Így hát a kormányok, vállalkozások és személyek mind súlyosan el vannak adósodva.
Itt az ideje elgondolkodni rajta, hogyan lehetséges, hogy az emberek, akik valódi értékeket hoznak létre a világban, pont ők adósodnak el azok felé, akik csupán pénzt kölcsönöznek ki - a valódi érték képviselőjét.
A kölcsönt felvevőknek nem csak a tőkét, hanem a kamatokat is vissza kell fizetniük. Azonban a forgalomban lévő pénzkészlet csak a tőkét tartalmazza, a kamatpénzt nem, vagyis ebből a pénz mennyiségől nem futja a tőkére és kamataira is, bárhogy is próbálják azt megszerezni az adósok. Ezért jó néhányuknak nem jut ebből a pénzkészletből. S ez egyszerű matematikai képlettel előre kiszámítható.
Törvényszerű tehát, hogy bőven lesznek olyanok, akik nem tudják majd kiegyenliteni tartozásukat. S ezt a bankárok előre tudják, s kalkulálnak vele.
A hosszú lejáratú hitelek és államadósságok esetén a kamat jóval meghaladja a tőkét. Hogy ezekre a kamatokra is létrehozzanak pénzt, emiatt újabb és újabb hiteleket kell létrehozni. Ezért tukmálják ránk kéretlenül is a hitelkártyákat, áruvásárlási hiteleket és személyi kölcsönöket.
Mint fent is írtuk, a kibocsájtott pénzkészletnek semmi sem szab határt, kizárólag a hitelfelvétel, ezért ahhoz, hogy a kormányok, vállalkozások, és a polgárok fizetőeszközhöz jussanak, minnél több hitelt kell felvenniük, Így hát ennek soha nincs vége! Ez pedig nem más mint a manapság egyre gyakrabban emlegetett adósság spirál melyből nincs kiút.
A kormányok magán bankoktól vesznek fel kölcsönt (jókora uzsora kamatra), így az államadósság az összadósság fő összetevője, és ennek törlesztése felemészti befizetett adónk majdnem teljes egészét.
Ezért az állam polgárainak fel kell tenniük 4 kérdést a kormányuknak:
1. Miért döntenek úgy a kormányok, hogy a pénzt magán bankokból kölcsönzik kamatr, amikor maga az állam kibocsájthaná az összes pénzt amire szüksége van?
2. Miért teremtjük adósságként a pénzt? Miért nem teremtünk pénzt, ami örökké körforgásban marad?
3. Hogyan lehet egy pénzrendszerre, ami csak folyamatosan gyorsuló növekedés mellett képes működni, egy fenntartható gazdaságot alapozni?
4. Mi az amit különösen meg kell változtatni?
Megállítható-e, megakadályozható-e az összeomlást?
Fentebb azt állítottuk, egy kérdőjel kíséretében, hogy ebből az adósság spirálból nem lehet kitörni. Azonban szerencsére van járható út ennek megoldására is. Igaz, nem könnyű! Közös elhatározásra, akaratra van szükség, s még meg kell tanulnunk, de szerencsére kitalálnunk már nem kell!
Ha a pénzt, mint fizetőeszközt egyre szélesebb körben kiválthatjuk, azaz életbe léphet a fehérpénz, ahol az áruinkkal, terményeinkkel, szolgáltatásainkkal, a munkánkkal fizetnénk cserébe mások munkájáért, árujáért, szolgáltatásáért. Ezzel együtt megszűnne nem csak az adósságcsapda, az uzsorakamat, hanem a korrupció és a fekete munka is. Ezt a technikát már sok helyütt, más országok különböző helységeiben is alkalmazzák, sikerrel.
Bővebbet Síklaky István munkáiból is megtudhatunk erről.
Az utóbbi néhány évben hazánk az eddigi mélyrepülésből zuhanó repülésre váltott, nem csak morális és gazdasági téren, hanem az élet szinte minden területén. Amihez a kormányzat, a politikusok csak hozzányúltak, minden rohamos hanyatlásba, romlásba fordult.
A gazdaságot és az egész rendszert szorongató pénzhiány az egyik legégetőbb probléma. Ezért mindannyiunk feladata megtenni, amit csak lehet, s ez a munka is, mint minden más, azzal kezdődik, hogy megismerkedünk az alapvető tudnivalókkal, információkat gyűjtünk. Majd pedig e tudás birtokában felállítjuk a diagnózist, és megkezdjük a gyógyítást.
A gazdasági kérdésekben Síklaky István és Drábik János eddig megjelent munkái a legjobb útmutatók mindazok számára akik nem közgazdászok, de hallgatnak a józan eszükre.